Kérdezte tommirra, hogy mi a titka a szép paprikáimnak. Hát először is az, hogy a korcs, megnyúlt, foltos növényeket nem fotózom le :) , másrészt a nevelésük során betartottam egy-két alapvető szabályt:

- korán vetettem (a tescós thait és habanerót január, a többit február végén); a magokat előtte egy-két napra beáztattam;

- vetés után a fűtőtesten tartottam a kis joghurtos poharakat, hiszen ekkor a föld hőmérséklete is nagyon fontos; a poharakat plexivel fedtem le, hogy bent maradjon a nedvesség;

- 2-3 valódi levél megjelenése után, május elején ültettem át őket kettesével 15 cm átmérőjű cserepekbe, majd miután megerősödtek, június elején-közepén átkerültek végleges helyükre, 20 cm-s műanyag cserepekbe; könyörtelenül csak a legerősebb növényeket hagytam meg;

- ezzel egyidejűleg megkezdődött a kinti körülményekhez való szoktatás, eleinte csak pár órára, később egyre hosszabb időre; tűző naptól védem őket (érdekes, hogy a helyi gazdabolti fajták mennyivel jobban bírják a napot, mint az egzotikusak...);

- ha kellett (főleg bent), kézi beporzást alkalmaztam;

- a még nem elég fejlett növényről gátlástalanul leszedem a bimbókat, hadd erősödjenek;

- tápoldatot rendszeresen kapnak, a vegetatív szakaszban természetesen nitrogéndúsat, a reproduktív szakaszban meg inkább foszfor- és káliumtúlsúlyosat.

Kb. ennyi. Ez az első év, hogy chilitermesztésre adtam a fejem, nyilván szolgálnak még meglepetéssel. :)